2007. szeptember 1., szombat

Lugh története és Tuireann fiainak végzete

A Hódítások Könyvének egyik előtörténetéből, azaz egy réamscéla-ból többet is megtudhatunk Lugh életéről. Az alábbi mese, a Tuireann fiainak végzete, időben megelőzi a második Magh Tuired-i csatát.

A történet több forrásban szerepel, először a 900 körülről származó Cormac jegyzetei elnevezésű kódexben van rá utalás, később Flann írta le, aki 1056-ban halt meg, majd egy rövid változatát közölte az 1130-as Lensteri Könyv, végül 1416-ban, a Lacani könyvben jött elő újra.
Mint általában az előtörténetek, ez is magyarázattal szolgál az utána következő eseményekre. A Tuireann fiainak végzetében előkerülő mágikus eszközök segítségével sikerül majd később Lugh-nak legyőznie a fomoiriakat.
A leírás három nagy történetből és kis ciklusokból áll. Az első a Tuireann fiainak végzete, a második Lir gyermekeinek végzete, a harmadik Uisneach fiaiainak száműzetése. Ezeket a történetmondó három nagy szomorúságának nevezik. Mindhárom történetnek három fiú és egy lány a főszereplője. A három fiú közül mindig csak az egyik van megnevezve, a másik kettő csak követi a főhőst az útján. A lány Lir-nél és Tuireann-nál testvér, az Uisneach-ban Noisi szerelme.
A Tuireann fiainak végzete akkor kezdődött, mikor a fomoiri népség először tört be Írország földjére. A Connaught-i király, Bodb Dearg (Vörös Bodb) segítség nélkül maradt, miután Nuada, még Lugh kérésére sem volt hajlandó segítséget küldeni számára. Ekkor Lugh egyedül indult útnak észak-nyugat felé, hogy megsegítse a királyt. Útja során találkozott apjával, Ciannal (nevének jelentése: nagyon régi,múlthoz tartozó, Idő) és két testvérével, Cú-val (kutya) és Ceatan-nal (negyedik).
A három férfit arra kérte, hozzák el segítségül a sidhe lovasait. (Ahogy Mil fiainak történetéből megtudhattuk, a sidhe az istenek népéből jött létre, ám ez a késői írás már keveri a tündéreket és az isteneket.)

Miután elváltak egymástól, Cian észak felé, míg a két testvér dél felé lovagolt és a későbbi történetben már nem bukkantak fel újra. Lugh nyugat felé vette az irányt, hogy harcoljon a fomoiriakkal és időközben Cian is megérkezett Muirtherm mezejére. (Ez a terület az, ahol Cú Chulainn-t és apját nem érhette el Macha átka, miután az az ulsteri férfiaknak szólt. Bár ezt a mezőt is Ulsterhez sorolják, mitológiailag mégsem teljesen tartozik ehhez a tartományhoz.)
Mikor megérkezett, Cian három lovast látott közeledni felé az úton. Felismerte családja régi ellenségeit, Tuireann fiait, Oghma isten unokáit. Cian el akarta kerülni az összetűzést, ezért varázstudománya és druida pálcája segítségével disznóvá változtatta magát és elvegyült a mezőn őgyelgő disznócsordában. Brian, Tuirean egyik fia észrevette a varázslatot és megfeddte testvéreit, miért nem figyelnek jobban ilyen háborús időben. Úgy gondolta, a harcos biztosan ártani akar nekik, különben nem bújt volna el előlük. Ahhoz, hogy bosszút álhassanak, Brian két testvérét vadászkutyává változtatta, és a csordára küldte. A hangos ugatásra csak Cian kezdett el menekülni az erdő felé, mire a két kutya üldözöbe vette. Mikor elkapták, Brian halálos csapást mért rá. Ekkor a disznó beszélni kezdett és kegyelmet kért a harcostól. A fiú azt válaszolta, bár nem tudja, kivel áll szemben, akkor is megölné, ha hétszer támadna fel újra.
Ekkor Cian könyörgőre fogta a dolgot és azt kérte, legalább változhasson vissza eredeti alakjába. Brian azt válaszolta, méltóbb egy embert megölnie mint egy disznót, változzon hát vissza emberré. Cian még elmondta a három fiúnak, hogy az ő halála, Írország egyik legvéresebb bosszúját fogja kiváltani. Briant ez sem rettentette vissza, erre Cian megfenyegette, hogy saját keze fogja elárulni, hogyan ölte meg őt. Brian ötletére -hogy ne saját kezével kelljen megölnie Ciant- halálra kövezték az istent. Hétszer kellett újra elföldelniük, mert a teste mindig feljött a föld felszínére. Mikor végre teljesen elpusztult, Tuireann fiai továbbindultak.
Eközben Lugh, a tenger felől közeledett nyugat felé. Arcának fényessége megvilágította a szigetet és Bres, a fomoiriak ekkori királya azt hitte, hogy nyugatról kelt fel a Nap. Csak druidái tudták, mire számíthatnak ezután. Mikor Lugh megérkezett, kérte a fomoiriakat, adják vissza tejelő teheneiket. (Többek között ez magyarázza, a második Magh Tuired-i csatában miért éheztek a Tuatha istenei.) A szörnyek kinevették az istent, aki ezután három napig várakozott falaik alatt és azzal fenyegette az óriásokat, ha nem adják szépszerével, bemegy értük saját maga. Mikor Daghda és a többi isten, nyomukban a sidhe lovasaival megérkeztek, elővették dárdáikat, és mikor azok eltörtek, kezükbe kapták a kardokat és csépelték az ellenséget. Miután Bres kivételével minden fomoiri elpusztult, Lugh kegyelmet adott a királynak és elbocsátotta.
Mikor észrevette, hogy Cian nem jött velük, keresésére indult és Muirthem mezejére érve, a kövek elárulták neki, hogyan halt meg az apja. Miután meglátta a sebekkel borított teste, Lugh átkot mondott Tuireann fiaira.
Az isteni nép soha nem fordult szembe egymással, most is egyöntetűen összefogtak Brian és testvérei ellen, akik bár Oghma isten unokái, mégsem sikerül nekik összeugrasztani a Tuatha harcosait.
Cian sírjára egy hegy nagyságú követ gurítottak, majd ogham jelekkel (amik Oghma-tól származnak) rávésték az isten nevét. Ezután Lugh Tarában összehívta népét, és megkérdezte tőlük, mit tennének, ha megtudnák, ki gyilkolta meg az apjukat,. A résztvevők között volt Brian is testvéreivel, és ők is azt válaszolták, a gaztettért minden nap levágnák a gyilkos egyik végtagját, addig amíg meg nem hal. (Mint tudjuk, ezek a végtagok mindig területeket szimbolizáltak, valószínűleg ebben az esetben is hatalmi harcról lehetett szó.)

Ezután a Hosszúkezű azzal folytatta, hogy ő megbocsátó lévén, nem így bosszulja meg a történteket, hanem kártérítést kér Tuireann fiaitól. Hozzanak el neki három almát, egy disznó bőrét, egy lándzsát, két lovat és a hozzá tartozó szekeret, hét disznót, egy kutyakölyköt, egy főzőedényt és kiáltsanak hármat egy hegy tetején.
Brian és két fivére boldogan beleegyeztek, mert úgy gondolták, az isten nem túl nehéz feladat elé állította őket. Ekkor Lugh elmagyarázta nekik, miféle tárgyakra tart igényt.
Az almák a világ keleti kertjében találhatóak, égőarany színűek és nagyságuk eléri egy csecsemő fejének méretét. Mézízük mellett gyógyító tulajdonságukról is híresek és soha nem fogynak el.
A disznóbőr egy görög királyé volt. Egy olyan disznóról származott, aki ha vizet ivott, kilenc nap múlva bort vizelt. Tuis disznaja betegségeket is gyógyított, de egyszer elpusztult és a király, varázslói tanácsára lenyúzatta a bőrét, hogy legalább a csodálatos gyógyító képessége megmaradjon.
A lándzsa Perzsia királyának, Nuinnak a birtokában volt, és arról volt nevezetes, hogy legyőzhetetlenné tette a harcost, aki használta. Olyan harci láng égett benne, hogy vízzel telt üstben kellett tartaniuk, nehogy porrá égjen.
A két hatalmas harci ló és a hozzájuk való szekér a siugari Dobar király birtokában volt. A hét disznó az Arany Oszlopok királyának asztalát töltötte meg minden nap. Miután levágták és megették őket, minden nap újra életre keltek.
A kutyakölyök a Hideg Országának királyáé volt és ragyogóbb szépségűnek tartották, mint a Nap.
A főzőedényt Cair Fionn-ban, azaz a nők szigetén, az asszonyok birtokolták.
A három kiáltást Miochainn hegyén kellett megtenniük, de ez sem volt egyszerű feladat. Miochainn Cian tanítója volt, ezért bosszúval élhetett, három fia pedig egy olyan geis birtokosa volt, amiből kifolyólag meg kellett akadályozniuk minden kiáltást a hegyen.
A próbák sorrendje is számított, és Lugh úgy gondolta, ha véletlenül mégis sikerülne nekik megszerezniük a tárgyakat, az utolsó kérést úgysem élik túl.
Tuirenn a hír hallatán kétségbe esett, és a fiúk húga is elsiratta Briant és testvéreit. Az apa megkérte fiait, kérjék el Lugh-tól Mannannan mac Lir mágikus lovát, az Embarr-t. Felhívta figyelmüket arra is, hogy az isten vissza fogja utasítani, azzal az indokkal, hogy ő is kölcsön kapta. Ekkor kérjék tőle a tengeristen hajóját. Lugh születésekor kapott egy olyan geis-t, ami folytán a második kérést nem utasíthatja el, és így kénytelen lesz nekik adni a varázslatos járműt ami Bruigh na Boinn-ben található.
(A Boann folyó Írország mitológiai középpontjában lévő völgyből folyik. A Bruigh na Boinne, most Newgrange több mint ötven megalitikus építménynek ad otthont, melyek kb. ie. 2-3000-ben épültek.)
A történet idején ez a hely Lugh isten szállása volt, előtte Dagdáé. Tőle szerezte meg csellel Oengus Óg, a fiatalság istene. A völgy és építményei erősen kapcsolódtak a halottkultuszhoz, a mitológia szerint itt található mágikus eszközök is erre utalnak. Manannann a túlvilág ura, az ő lova vagy hajója segítségével sikerülhetett csak elindulnia Tuirenn fiainak, azokra a helyekre, melyekre ember máshogy nem juthatott volna el.
Az almákért sólyom alakjában szálltak le a szigetre, de a király három lánya halászsas alakjában üldözőbe vette őket. Dárdákkal és nyilakkal harcoltak, mire az őrzők villámokat szórtak utánuk. Brian és testvérei csak úgy élték túl a küzdelmet, hogy hattyúvá válva lebuktak egy tóba, mire a lányok elvesztették a nyomaikat és elmentek.
A disznóbőrért költőnek öltözve, bárd fejpánttal, költői csomóba fogott hajjal érkeztek. Brian dicsőítő verset írt a királynak, és hatalmas tölgyhöz hasonlította. (A tölgy az évközép fája, a nyári napfordulókor virágzik. A druidák egyik szent növénye volt, az Isten fájának tartották. Az ezen élősködő fagyöngy is az istenei jelenlétre és a király személyére utal. A király "villámokkal" belecsap a fába, és megtermékenyíti, termővé teszi, aminek megjelenési formája a fagyöngy.)
Brian költeményében az uralkodó vagyonát, legkivált csodás disznóbőrét dícsérte, és jelképesen harcot ígért, ha nem kapják meg, amit akarnak. A király értetlenségére Brian elmagyarázta a szöveg jelentését. Az uralkodó ráállt, hogy annyi aranyat adjon a fiúknak cserébe, amennyi a varázslatos bőrbe belefért. Mikor a disznóbőr megtelt, a fiúk felkapták és az aranyakkal együtt elrabolták. Menekülésük közben megöltek mindenkit, aki az útjukba került.
Perzsiába érve szintén bárdként mutatkoztak be a perzsa királynak, de nem tölgyhöz, hanem tiszafához hasonlították. (A tiszafa a téli napforduló növénye, és gyakran a fenyővel keverik. A korábbi szövegek fenyőként említik, ami a pozitív, míg a mérgező bogyójú tiszafa, azaz a halál fája negatív jelentést hordoz. A tiszafa a napforduló sötét oldalát mutatja, ekkor a leggyengébb a Nap ereje. A fenyő ezzel szemben az erősödő Nap és a világosság jelképe, az a fa, ami a legkönnyebben meggyullad. Lándzsa formájából adódóan napszimbólumnak számít.)
Brianék Perzsiában is hasonlóképpen jártak el mint az előző helyen, itt is megöltek mindenkit és a dárdával távoztak.

Dobar királyhoz zsoldosként jelentkeztek be, és a szolgálatába álltak. Az itt megszerzendő szekér és a lovak szintén napszimbólumok, ezek sok mitológiában a Nap szállítóeszközei. Tuireann fiai egyik alkalommal arra kérték a királyt, mivel olyan régóta szolgálnak nála, mutassa meg nekik a legkiválóbb harci szekeret és a lovakat, mert még nem láttak ilyeneket. Mikor a király előhozatta a mágikus kocsit és az állatokat, Tuireann fiai felkapaszkodtak rá és elindultak. Menekülés közben természetesen itt is mindenkit lemészároltak. (Valószínűleg a történet helyszíne az északi Ulster tartomány, vagyis a harcosok lakhelye volt.)
A következő helyre, ahol a hét disznót őrizték, már eljutott a hírük. Az itteni uralkodó lakomával és ággyal várta őket, és nekik ajándékozta az állatokat. (Írországban a lakomák helyszíne mindig Lenster tartomány volt. Az istenek itt ettek és ittak, egyes történetekben szalmán, de általában fából készített ágyakon heverészve.)
Miután véget ért a vendégeskedés, az Aranyoszlopok Csarnokának királya felajánlotta, hogy elmegy Brianékkal a csodás kutyakölyökért, mert az egyik lánya a Hideg Ország királyához ment feleségül. Azt remélte, sikerül majd neki jó belátásra bírni a másik királyt és az szépszerével átadja a kiskutyát. (A kutyák mindig alvilági állatként vagy kisérőként szerepelnek a mitológiákban, a Hideg Országa is valószínűleg olyan helyre utal, ami az alvilággal kapcsolatos. Ha Írországban keressük ezt a helyet, egyértelműen kiderül, hogy Munster tartományról szól a történet. Az ország délnyugati részén túl, egy kis szigeten található Donn háza, ahova az írek térnek meg haláluk után. Itt soha nem süt a Nap, és a gyönyörű kutyakölyök, mint az ébredő, erősödő Nap szimbóluma az, ami átvezeti az ide megtérőket, vagy az innen távozókat a másik világba.)
Miután az Arany Oszlopok királyának terve kudarcba fúlt, Tuireann fiai a másik, értetlen uralkodót is legyilkolták.

Mikor Lugh isten értesült sikereikről, megijedt és mágikus erejével felejtést és honvágyat varázsolt a fiúk szívébe, akik azonmód hazaindultak. Ekkor Lugh, Manannann isten teljes fegyverzetét magára öltve bezárkózott Tara várába és várta, hogy megérkezzenek. Mikor a fiúk a palotához értek, Lugh azt üzente ki nekik, tegyék le a tárgyakat a küszöbre. Mikor Tuireann fiai ezt megtették, és a mágikus eszközök már nem voltak a birtokukban, Lugh emlékeztette őket a megmaradt két feladatra.
Tuireann és a lány újfent elsiratták a három fiút, akik útjukra indultak. Negyed évig hajóztak a tengeren, de nem találták meg az asszonyok szigetét. Ekkor Brian felöltötte vizi ruháját, és a tengeren sétálva egyedül indult útnak. Mikor megtalálta Cair Fionn-t, asszonyokat látott akik hímeztek. Brian fogta az üstöt és se szó se beszéd elindult kifelé. Mikor a nők ezt meglátták, szemtelenségétől kacagni kezdtek és elmesélték a fiúnak, hogyha nem egyedül érkezik, és ő vagy a társai fegyverrel próbálkoznak, megölték volna őket, ám így odaajándékozzák neki az üstöt és bántatlanul távozhat. (Az üst valószínűleg a halállal kapcsolatos, általában a feltámadás, az örök élet szimbóluma. Aki Donn üstjéből eszik, ha élő, akkor a halált eszi meg, ha halott, abban az esetben örök életet kap. Az asszonyok mosolya, vagyis a "halál mosolya" mindig megfejthetetlen volt az emberek számára. A halál felé menők soha nem tudtak ellenállni ennek a mosolynak, ha maguk is elmosolyodtak, menthetetlenül ottragadtak, ha csak látták, örök életükben azt keresték.)
A fiúk továbbindultak a hegy felé, és megölték az eléjük álló őrt, Cian tanítóját. Miután Miochainn három fiával is küzdelembe bocsátkoztak, mind a hatan halálos sebet kaptak. Tuireann három fia nem halt meg azonnal, utolsó erejükkel, halálhörgésként mindhárman elkiáltották magukat. (A három kiáltás mágikus jelentőségű, a bárdok és a filik minden csata előtt háromszor körbejárták a csapatot, közben háromszor ráütöttek egy dobra, mire a katonák is hozzáütötték kardjukat a pajzsukhoz. Miután hármat kiáltottak, kezdődhetett a csata. A rituális kiáltás és az őrület sokszor együtt szerepeltek, ez Őrült Suibhne történetéből is kiderül. Általában határvidékeken zajlottak ezek a harcok, az élet és a halál határmezsgyéjén. A túlvilági utazásokban a rituális őrület egyfajta beavatási szertartás maradványa lehet, amikor az egyik világ küzd a másik világgal, a gyerekkor a felnőttkorral, azért, hogy melyik birtokolja az embert. Ahhoz, hogy ez az új ember létrejöhessen, megszülethessen, a réginek meg kellett halnia. Brian és testvérei át kellett hogy lényegüljenek ahhoz, hogy az óhajtott hatalmat megkaphassák.)
Tuireann fiainak még volt erejük arra, hogy beszálljanak a csónakba és visszatérjenek apjukhoz, akitől azt kérték, hozza el számukra Lugh-tól a három gyógyító almát (más forrás szerint a disznóbőrt), de az isten visszautasította kérésüket, mert a tárgyakat a fomoiriak elleni küzdelemre szánta.
Mikor Tuireann visszatért, Brian megkérte, vigye el Lugh-hoz, mert személyesen szeretné megkérni. Lugh azt válaszolta: "Ha több életem lenne, akkor sem tudnék megbocsátani." Brian megértette indokát, hazament és lefeküdt két testvére mellé meghalni. Mikor ezt Tuireann és a lány meglátta, ők is belehaltak a bánatba és a többiek egymás mellé temették el Oghma isten leszármazottait.

A történetből kiderült, hogy a Fény (Nap) apját, az Időt ölte meg Tuireann három fia. Az uralomért folyó harc, és a hatalomváltás mitoszaiban mindig egy fiatal és egy öreg küzd egymással, és általában az öreg győzedelmeskedik. Ebben az esetben Brian és három tesvére (akik egyek) és Lugh között folyik a harc. A lány a hely istennőjét, azaz az egész országot jelképezi és arra keresi a választ, ki tudja termékennyé tenni a földet. Szerelmi történetekben a hatalom és az uralkodás szeretete játssza a főszerepet.
A Tuireann fiaiban szereplő keleti kert valószínűleg nem a világ keleti felén található. A mitológia szerint a fák és az azon növő almák a világfát jelképezik, és rendszerint a világ közepén állnak. A keleti szigethez hasonlóan Görögország és Perzsia is mitológiai középpontnak számított az antikvitás szerzői szerint.
Ebben a történetben a termékenység és a tudás fájának megjelenése valószínűleg a keresztény átdolgozásnak köszönhető. Mannannan isten szigetén, a Tir na n-Og-ban is állt egy csodás fa, aranyágakkal és ezüst almákkal. A bőség, a tudás és a gyógyítás almái, amik többször szerepelnek a történetekben, a mindenkori király egészségosztó, gyógyító, bőséghozó szerepére utalnak.

Nincsenek megjegyzések: