2008. március 22., szombat

Beltane után

Ősibb a kert mint az enyészet
karcsú ujjai közt jajongó
lombszagú avar csak sejtené
míg öntudatlan rejti éhe
gyalázatos sebét
A hajlongó törzsű sajgó fák alatt
az eső áztatta rothadás
aranyba könnyezi a múló időt
Már nem kerget céltalan
feloldozást a szánalom
Újra mézízű árnyakat sír
a döbbenet hogy
a szilaj szerető visszatért
köszönteni régi himnusszal
készül a lüktető sereg.

1998. 05. 05.

Nincsenek megjegyzések: