2008. március 22., szombat

Evokáció

Hazugságok Hercege
szólítalak míg
véres barázdát von
államra feltépett ajkam
és sikolyom tölti be
szépséges termeid
előtted térdelek
ében-fekete szárnyaid
mögül sejtelmesen
dereng a csalóka fény
mosolyod megfoghatatlan
angyal-mosoly és tüzes
szemedben az örök
igazság lángja énekel
kérdésem kimondhatatlan
tudom a választ
míg itt vagyunk a hullámok
szakadatlan támadni fogják
a gyenge partot
és Te megadod az utolsó
esélyt míg hosszú sorokban
járulnak eléd az alvók

1997. 11. 21.

Nincsenek megjegyzések: