2008. március 22., szombat

Ezüst Úrnő

Mint magányos állat az éjben, ki
vad bérc tetejére hág hogy elérjen,
oly vadul üvöltve sírom szent dalom
feléd örökké megújuló csábító Úrnőm
és lágykarú Anyám
Te segíts ha mindent lezártam, mikor
elhagy hitem te nyújtsd felém fehér
karod óvó-borzalmas ölelésbe szorítva
elkárhozott vad gyermekét az Égnek,
szeress akkor sötéten és puhán, majd
maradj mellettem ősi szemfedélnek,
s ha elhal üvöltő hangom a szélben
kérlek fejezd be megkezdett imám

1995.-1997. 10. 26.

Nincsenek megjegyzések: