2008. március 22., szombat

Hold-mese

Ősöreg tölgy körül táncoló tündérek dalát hozza a szél
és tomboló vihart zenél a fáknak míg
egyedül ülök hátam egy sötét büszkén őrködő
monolitnak vetve várom hogy végre körülöleljen az
ábrándos alkony és halott tekintetem tavának mélyén
újra felizzanak az elfeledett kincsek mert ilyen éjeken
mindig ezüst sárkány mesél
hallgatom a kacagó szélben míg fájdalmas-magabiztos
őrület repít hozzá közel -érintem őt- ekkor sötét szemében
zenélő lángok gyúlnak csak énekel és sodor mint őszi
levelet a vadul tomboló szél görget tovább
áramlik bennem vörösen míg véremmé lesz s kigyújt hogy
meglássam végre valódi álmaim színét, szépek bíbor-feketék
egy kirobbanó árny és mozdulni látszik a kő míg a fátylas
vén csatlós ezüstös-lágyan hozzám beszél
felismerem
ha eltűnök a sárkány szárnyai alatt -mint könnyek az esőben-
itt leszek
csak hallgasd a szelíd szél dalát ősöreg tölgy körül táncoló
tündérek karát

1997. 03. 20.

Nincsenek megjegyzések: