2008. március 22., szombat

Éjjeli utazás

Bárhányszor tépett
mocskos rongyainkba
a szél
az erdő felett szálltunkban
csak kacagtunk
ha csontujjak tépték a délutánt
és a hegyek mögül
fekete szárnyakon érkezett
az est
és végre elmondhattuk harcainkat
a fáknak
és megállva bámultuk
az olcsó titkokat
hogy sosem lesz többé reggel
csak fújtuk a dalt
de végül eljött megint
hogy vére vörösre fesse
a felhők széleit
mi csak kacagtunk szálltunkban
hazafelé az erdő felett
és mocskos rongyainkba
újra belekapott a szél.

1998. 05. 05.

Nincsenek megjegyzések: