2008. március 22., szombat

Kövek voltam...

Kövek voltam és egy
csüggedt pillanatban
mesélni kezdtem
magunknak a régi időkről
mikor a teremtés hajnalán
izzó kínnal születtem
és mi hallgattuk dalom
csendesen vágyakozva
a dicső korokon átderengő
igazságunktól mámoros szívvel
ujjongón hogy mégis szép
megérte
és akkor lehunytam közelgő
álomtól súlyos szemünk
és rezzenetlen cipeltem
tovább súlyát lépteteknek.

1997. 11. 20.

Nincsenek megjegyzések: