2008. március 22., szombat

Pillanatok

Házfalon futó borostyánt
álmodik a halhatatlanság
apró csahos ebet a kertben
a rozoga kerti padra hullott
szellő táncoltatta üzenetet
-hogy itt az ősz-
egy utolsó ragyogva haldokló
szelíden daloló napsugarat
és a lassú fákra puha kendőt
horgoló vén időanyót most e
végtelen pillanatban elmúlást
álmodik a halhatatlanság...

1997. 11. 27.

Nincsenek megjegyzések: