2008. március 22., szombat

Pogány Imádság

Köröttem vihar előtti várakozás
emléke egy múlt zivatarnak
áldozni jöttem szent dombok ölébe
áldozni a lenyugvó Napnak
Fodros szélű kövek a testem
széllel játszó lombok takarnak
még őrzöm az évszakok ízét
és fényét a hanyatló Napnak
Lopott koronám aranyos ékét
lassan ezüst diadémra váltja
hogy vadászó állattá babonázzon
a fátylas Hölgy szelíd tánca
Ősi imát hoztam közétek
himnuszát az ébredő Holdnak
én a sötéten égő puszták utóda
gyermeke egy hanyatló kornak
Üvöltve járt magányos táncból
most pörgő vad kínra ébredek
csitítja lassan nyugtató dallam
együtt létező fonódó kezek
Már nevetve futok az esőben
míg meztelen testem is kigyúl
millió csillámló csepptől nedvesen
előttetek őszinte hittel térdre borul
S a vén Hold szelíd tánca alatt
Földanya áldott rétjén lent
imámba foglalom Testvéreim
s rám száll a vihar utáni csend

1997. 08.

Nincsenek megjegyzések: