2008. március 22., szombat

Szép álom

Zápor hátán lovagolt egy kísértet
hullottak a vér-fekete szirmok a télben
csontokból jóslatot mondott az öreg Hold
míg aszott bőregerek suhantak oszladozó
testünk felett és régi hálójával bíbelődött a pók
-szokás szerint- foldozta a sok ódon lyukat
mit vergődő bábfigurák haláltánca hagyott és
jöttek sorban az üresen kongó páncél-lovagok
hogy járják merev táncuk a fénytelen éjben a
kihunyó gyertyák fénye porrá sikoltotta a
vén falakat és nem volt mögöttük semmi
semmi
csak a végtelen háborítatlan feketeség
Szép álom volt

1997. 10. 29.

Nincsenek megjegyzések: