2009. március 30., hétfő

Tündérmágia

Az ókori kelta nép mitológiájában, ezen belül is elsősorban a walesi és ír történetekben gyakran előfordulnak tündérek, akiket általában a kelta istenekkel azonosítanak. Ezek az istenek mindig szoros kapcsolatban álltak a természettel, a folyókkal, tavakkal, fákkal, hegyekkel. Bizonyos értelemben természetszellemeknek is nevezhetjük őket.
A történetekben persze már mint személyek szerepelnek, de értelmezhetők szimbolikusan is, mint erők és energiák, amik egy adott tájon, tájegységen fejtenek ki hatást. Ezeknek az energiáknak az erőviszonyai, azaz a harcok, a szerelmek, a lakomák, a mágia és a halál alkotják a történetek gerincét. A tündérmágia tehát jelentheti azt is, hogy valaki egy rituálé során megidézi az adott elnevezésű energiát (istent, tündért), de azt is, hogy 'csak' harmóniában él a természettel, és kimegy meditálni az erdőbe egy fa alá.

Nincsenek megjegyzések: