2009. július 27., hétfő

Visszajutás

"Csak mikor megéljük a Törvényt,
akkor terjed ki ez a töredék
az eszme teljes végtelenségébe."

Frater Achad: Átlépés a Régi Eon-ból az Új-ba.


A Jákob álmában megjelenő lajtorja, ami összeköti a földet és a mennyországot, nem csak az angyalok földre szállásának eszköze. Az Életfa megmászása a magasabb szintű világok megismerése által visszajuttatja az embert a szellemi síkra. A gilgulim újabb és újabb ciklusai elvezetnek a megvilágosodáshoz és a Daath-on való minden átlépés közelebb hozza hozzánk Istent.

Az Életfa ábráját megfigyelve észrevehető, hogy a tükröződő Tipheret-et véve Keter-nek, újabb fa építhető fel, majd még alsóbb szintekre jutva ennek a Tipheret-jéből mégegy, majd lejjebb mégegy. Ami számunkra Keter-nek, azaz Istennek látszik, az maga a Fény forrása, azaz egy nálunk "nagyobb", magasabb szintű Ego megjelenése. Ebből adódóan a legmagasabban lévő Keter is "csak" Tipheret-je egy feljebbi Életfának.
A Keter az Isteni Ego. Alapállapotában ez a sugárzó Fény, ám összeszűkülve maga az Ősakarat. A Tipheret az emberi ego. Ez is sugárzik, és összesűrűsödve, egy pontra koncentrálva létrehozza az akaratot. Felfelé haladva ez a legjobban a Geburah szefirában érzékelhető.
Tökéletes állapotban csak Középső Oszlop van, az összes többi szefira csupán kilengés, az ego félelmének elszabadulása. Az ember visszajutásának első lépcsőfoka, hogy kiteljesedett ego-t, Tipheret-et hozzon létre. Ez első lépésben a Yesod, azaz a tudatalatti és a félelmek megértése által megy végbe. A Hod és a Netzah, a gondolatok és az érzések megértése, tudatosítása után mindezek bekerülnek a Tipheret-be, hogy ezáltal kiteljesítsék azt.
Ezzel egyidőben az alsóbb szefirák "kiürülnek", tehát a Netzah-ból feljebbjutunk a Chesed világába, a Hod-ból pedig a Geburah-ba. Az egyre teljesebbé váló Tipheret, azaz az igazi személyiség kezdi megismerni önmagát, és készen áll, hogy kipróbálja akaratát a többi ego-n.
Ekkor jut a Geburah szintjére, ahol megkezdi a végső harcot. A megmérettetés után az ego rádöbben, hogy harmóniátlan, kiegészülést keres, megtanulja a kegyelmet és a türelmet, miáltal a Chesed-be kerül, vagyis önmaga és mások tanítójává válik.
A Lélek szintje egyre jobban kiürül, a Chesed felkerül a Chokhmah-ba, a kegyelem bölcsességgé válik, a Geburah pedig a Binah-ban ölt teste, és az erőből megértés lesz.
Ez természetesen csak sorozatos "halálokkal", beavatásokkal mehet végbe. Ahogyan lassan lebbenek fel a Daath fátylai, úgy ürül ki a Lélek szintje, átadva helyét a Szellemnek, a felső hármasságnak. Sekhina fátyla fellebben, a tükör kezdi megmutatni az igazi valóságot.
Ameddig a Tipheret a Mindent tartja kordában azzal, hogy falakat épít maga köré, addig a Keter a Semmit igyekszik bezárni az ego falai mögé. Ahhoz, hogy ide feljuthassunk, el kell engednünk a Mindent, a Tipheret-et, és visszafelé kell haladnunk a "szülőcsatornán", vagyis a Daath-on. A Daath nem szefira, inkább egy végtelen kapu. Ebbe benézve megláthatjuk az Isteni Fényt, vagyis a Keter szétáradó ego-ját. Feljutva a Keter-be, -ami számunkra az Isten- egyre közelebb kerülünk a Semmihez, a feloldódáshoz.
A Tipheret olyan, mint egy nagy, sugárzó gömb. A kiteljesedett személyiség hatásokat tesz, és bármivé képes válni. Az ego a Keter-be érve egyre kevesebb hatást tesz. A gömb már nem a Mindent, hanem a Semmit korlátozza, már nem harcol, mint a fejlődő Tipheret, csupán egyetlen feladata van, a Létezés.
Összesűrűsödve, az akarata által bármikor képessé válik arra, hogy hatásokat tegyen, de ez csak akkor következik be, ha valami megérinti, eléri gömbjének felszínét. Amikor ez bekövetkezik, akkor a Keter (vagy Isten) hatásokat tesz, bár ez egyetlen célja, azaz saját (Ego) Létezése ellen van.
Amikor a Keter-t -ami mint láthattuk, csak Isten Tipheret-je, vagyis egoja- valami megérinti, megbolygatja ezt a tiszta Létezést, és arra kényszeríti, hogy hatásokat tegyen. Keter (a Tipheret-hez hasonlóan) figyelmezteti a feltörekvő ego-t, hogy Ő maga nem Isten, csak annak része, az Isten "mögötte" vagy "felette" keresendő. Megmutatja a középpontjában, a "hasán" (Tipheret-napfonatcsakra-ego) lévő "lyukat", azaz a Daath-ot, amin keresztül meg lehet látni az újabb Isteni Fényt. Ez szintén egy Keter, amihez eljutva kiderül, hogy ez is csak valakinek az ego-ja, ami majd szintén mutat egy Daath-ot, és így tovább. Ebből a végtelen szülőcsatornából csak egyvalami szakíthat ki, az akarat, ami felismeri a Most-ot.
Csak az érheti el ezt a szintet, aki már nem harcol. Alacsonyabb spirituális szinten az ego-k harcban állnak egymással, még nem teljes Tipheret-ek, még igazolásra van szükségük ahhoz, hogy tisztában legyenek saját létezésükkel. Még le kell győzniük félelmeiket, ami örökös kilengésre készteti őket.
Amelyik ego már nem harcol, rájön arra, hogy minden cselekedetével tanít, példát mutat. Minden tette arra szolgál, hogy mások se harcoljanak. Ő maga soha nem bocsátkozik harcba, hanem a Középső Oszlopon marad.

Vegyünk példának egy erdőt. A legöregebb, spirituálisan legfejlettebb fa (fejlett egoval, vagyis Tipheret-tel) már kapcsolatba került saját Istenével, azaz a Keter-rel, amit számára a Nap jelent. A többi, fiatalabb fa hozzá szeretne hasonlítani, vagyis nagy, erős és fejlett fává akar válni. Az Öreg Tipheret-jét, azaz ego-ját követik, ám az megmutatja nekik, hogy nem ő az Isten, hanem a Nap.
A fiatal fák átnéznek az öregebb fa által mutatott Daath-on, és meglátják a célt, azaz saját Keter-jüket. Harcolni kezdenek egymással (Geburah), azért, hogy elérjék a Napot. Fiatalként mindenki harcol, mert nem látja a fényt, és az életösztön arra készteti, nője túl a többit. Az Öreggel már nem tudnak küzdeni, ő már "csak" létezik. Amelyik fa ezt észreveszi, az követi a példáját, rádöbben, hogy neki sem harcolnia kell.
Ekkor már tanítást (Chesed) vár az Öregtől, aki létezésével példát mutatott neki. A fiatalabb fa hozzá hasonlóvá akar válni. A tanítást az öreg fa csak akkor és annak fogja megadni, aki már elérte azt a határt amit ő az egojával kijelölt. Amelyik fa megérinti a gömbjét, annak leadogatja azokat az információkat, amik ahhoz kellenek, hogy a fiatalabb fa is elérje egyszer a Napot, vagyis Istent.
Arra szólítja fel tanítványait, ne harcoljanak tovább ők sem, hanem mutassanak példát Létezésükkel. Az Öreg megértette, hogy össze kell fogniuk azért, hogy elérjék a Napot, mert csak együtt, összeolvadva érhetik el. Ezért engedi, hogy megzavarják a Létezésben, mert ráébred, ha leadogatja nekik a Nap-ot (Istent), vagyis ha tanítja azokat akik már tudnak kérdezni tőle, hamarabb eléri a tiszta Létezést, ugyanis nem lesz többé senki aki meg tudja zavarni ebben az (egyre szűkülő) állapotban.

A megsemmisülés, feloldódás az egyetlen, ami által ki lehet lépni a körforgásból. Amikor az összeolvadás megtörténik, két ego eggyé válik. Amint a Föld összes ego-ja egy szintre kerül, tehát egyik sem harcol (Geburah) és egyiknek sem kell tanítania (Chesed) -csak Létezik- összeolvadnak a Földdel és egyetlen ego-vá válnak mindannyian. A Föld (Malkhuth) a Yesod-dal (Hold) együtt Tipheret-té válik, "belezuhan" a Napba, azaz két újabb ego összeolvad. Ekkor már mint Egy törekszenek arra hogy egy magasabb szintű ego-hoz hasonlítsanak.

Az ősi időkben a Napot mint meghaló és újjászülető Istent tisztelték. Azóta az ember sokat fejlődőtt, felismerte azt, hogy nem a Nap az ami felkel és lenyugszik, csak a Föld forgása engedi egyszer látni és máskor nem látni a Fényt.
E régebbi korszakban még nem nyílt módja az embernek felismerni saját Tipheret-jét, a Napban nem önmagát, hanem Istent látta. Most érkezett el az idő arra, hogy felismerjük, a Nap örökös ragyogását és magunkban is létrehozzuk a tökéletességet.
Ha a Földről tekintünk a Nap felé azt Istennek, Keter-nek láthatjuk, ám éjszaka kell ahhoz, hogy észrevegyük a többi csillagot, amik szintén ott ragyognak az égbolton. Ezek az újabb Napok -mint hatalmas ego-k- mind összeolvadásra várnak.
A Nap nem akar harcolni, már az összeolvadásra vár. Ahhoz, hogy mindenkit magába fogadhasson vagy mindenkire hatni tudjon egyre nagyobbá kell válnia. Ki kell tolnia ego-határait azért, hogy távoltartson minket magától és szabadon létezhessen, ami azt eredményezi, hogy Fényessége egyre növekszik, és mi csodáljuk mint Keter-t és hozzá hasonlóvá akarunk válni.
Harcolni akarunk vele, vagy tanítást (példát) várunk tőle, hogy összeolvadhassunk, ám ezzel mindig megzavarjuk a Létezését. Tanítania kell bennünket, hogy egyszer összefoghassunk és küzdhessünk együtt egy nagyobb ego ellen, az ellen akit a Nap "hasán" lévő lyukban láthatunk meg először, és akit majd szintén zavarni fogunk a Létezésben.

A Binah megértése által felismerjük a Chokmah szefirát. Az Én vagyok a Föld (test), Én vagyok Minden (ego) állapotából a Binah éjszakája döbbent rá arra, hogy van rajtunk kívül más is és megjelenik a Nem Én (újabb ego-k). Felismerjük, hogy a Nap (ego) nem Isten és a Föld (test) nem a Minden. Elfogadjuk mások létezését, nem harcolunk többé.
Helyére tesszük a Napot a Tipheret-be, a Földet a Malkhuth-ba és máris feljebb léptünk. A Daath egy újabb fátyla lebbent fel a szemünk elől és megjelent előttünk egy újabb elérendő Keter.

Nincsenek megjegyzések: