2009. augusztus 19., szerda

Energetikai tréning

A különböző energiarendszerek ideális esetben (erős, zavaró hatásoktól mentes környezetben) automatikus, önszabályozó mechanizmusuk folytán stabilak és harmonikusak, nem igényelnek tudatos karbantartást. Így van ez az emberi energiarendszerrel is.
Az energiarendszert a szokásosnál jóval nagyobb behatások érhetik, ilyenkor a rendszernek sokkal több időbe telik stabilizálnia magát. Különösen érvényes ez azokra az emberekre akik nem tudatosan tartják karban energiarendszerüket és szinte kizárólag csak saját bioenergiájukat használják.

A bioenergia maximális mennyisége személyre szabottan szinte állandó (természetesen gyakorlással növelhető, de csak egy bizonyos határig), ezáltal fokozott szellemi, vagy fizikai igénybevétel esetén gyorsabban fogyhat, mint ahogy természetes úton pótlódik. Ilyenkor csak hosszabb pihenéssel pótolható. Célszerűbb tehát energiarendszerünket tudatosan karbantartani és a bioenergián kívül más energiákat (pl.: kozmikus energia, természeti energia) is használni. A fizikai testet körülvevő energiaburok az aura, mely lepton gázokból tevődik össze. Pulzáló mozgást végez, és követi a fizikai test vonalát. Hét, számunkra még érzékelhető rétegből tevődik
össze, amelyek a következők: fizikai test, étertest, asztráltest, mentáltest, felső asztráltest, felső
étertest, felső mentáltest, kozmikus test. Ez a burok természetesen végtelen, része az Egységnek, Istennek, bárhogy is nevezzük az egyes tradíciók szerint. Az egyes testek között az energiaáramlást a csakrák oldják meg.

A csakra szanszkrit szó, jelentése kerék. Ezek a tölcsérek a testben futó energiavezetékek csomópontjainál találhatóak. Az energiákat közvetítő, forgó "kerekek" nagysága, forgásának
iránya képet ad az élőlények állapotáról, szintjéről.
Hét fő csakra van (a legfelső a korona, harmadik szem, torok, szív, napfonat, szakrális és a legalsó a gyökér), melyek mindegyike különböző minőségű energiát közvetít. Feladatuk, hogy harmonizálják a különböző testeket, szállítsák közöttük az energiákat és segítsék a spirituális fejlődést. Ezek azok, amelyeknél a legtöbb energiavezeték fut össze. A nagy csakrákon kívül számos kisebb csakra található, legfontosabbak a tenyércsakrák. Az akupunktúrás és az akupresszúrás pontok is apró csakrák. Ezek stimulálásával segítik az energiarendszer stabilizálását.

Az emberi energiarendszer gyakorlati szempontból két fő részre osztható. Az első a fizikai test energiarendszere, melyben az energia csatornákon, meridiánokon keresztül áramlik. A másikat a fizikai test utáni, bár azzal szorosan összefonódó rétegek alkotják. Az energiarendszer akkor működik jól, ha a két rendszer egymással harmonizál, megfelelő feltöltöttségű és mentes a negatív lerakódásoktól.

Az energiarendszert célszerű tudatosan karbantartani, elsősorban erre szolgálnak a tréning gyakorlatai, valamint a rendszer fejlesztésére, befogadóképességének növelésére. A gyakorlatok mind a kezdők, mind a gyakorlottabb adeptusok számára hasznosak.
Mindegyik gyakorlat alkalmazása fel is tölti az energiarendszert. Előfordulhat, hogy valaki a gyakorlás végén úgy érzi, hogy túltöltődött (energiafeleslege van). Ebben az esetben a felesleges energiát vezesse le a földbe, vagy adja át valakinek, vagy valaminek (például egy növénynek). Addig szabad csak gyakorolni, ameddig nem okoz kellemetlen érzést, túlzott fáradtságot, stb...

Az energia érzékelésének megtanulásához fontos a megfelelő tudatállapot (alfa szint) elérése. Ehhez elengedhetetlen a relaxáció (ellazulás) elsajátítása. Ennek technikáját nem írom le részletesen, mivel úgy gondolom olvasóink nagy része tisztában van vele, valamint számtalan könyvben található használható gyakorlati útmutatás ezzel kapcsolatban.

1. gyakorlat: A belső energiarendszer érzékelése

Miután sikerült testileg és szellemileg ellazulnunk, és elértük a megfelelő tudatállapotot, próbáljuk meg érezni a bennünk lévő energiát. Figyeljük meg az energia ki-be áramlását miközben lélegzünk, a Buddhisták által Harának(alhas) nevezett testtájról fel a fejbe, majd onnét vissza.
Ha már biztosan érzékeljük az energiát, próbáljuk meg a jobb kézbe koncentrálni. Ha elsőre nem sikerülne egy egyszerű technika lehet segítségünkre. A karokat ellazítva tenyerünket fordítsuk a föld felé, majd gyorsan csukjuk be és nyissuk ki kezünket egymás után többször, amíg el nem zsibbad, és el nem kezdjük érezni benne a vér áramlását. A régi kínaiak szerint ahol a vér, ott a chi (energia).
Első lépésként közelítsük egymáshoz két tenyerünket és érzékeljük a belőlünk áradó energia áramlását. Ennek jelei az enyhe bizsergés és általában valamilyen melegség érzet. Növeljük az energia mennyiségét, kezeinket távolítsuk egymástól a növekvő energia kisugárzásának megfelelően. Sűrítsük gömbbé, majd fizikailag dobjuk fel, és engedjük visszaesni. Figyeljünk a különbségekre. Milyen volt az energia gömb formában, milyen súlya volt, mi változott, miután feldobtuk, milyen lett, mikor visszaesett? Ezzel vége az első gyakorlatnak.

2. gyakorlat: A külső energiarendszer érzékelése

Megfelelő ráhangolódás után tartsuk kezünket tenyérrel kifelé magunk elé és próbáljuk meg érzékelni a körülöttünk levő energiát, majd vizualizáljuk is. Figyeljük meg, milyen.
Hasonlítsuk össze a belső energiával, ami erőteljesebb, "fizikaibb" az aurában lévőnél. Lassan kezdjük el mozgatni kezünket és figyeljünk az energia változásaira és arra, miként áramlik a kezünk körül.

Ennek a gyakorlatnak egy magasabb fokozata, úgy érzékelni, hogy a külső energiamezővel nincs fizikai kontaktus.

3. gyakorlat: Más energiarendszerek érzékelése

Az előző gyakorlatok alapján próbáljunk meg érzékelni más energiarendszereket (pl.: növények, állatok, egy ismerősünk, stb.) először közvetlenül, majd ha az előző gyakorlatnál sikerült, akkor fizikai kontaktus nélkül is.

Nézzük meg, az adott fizikai testtől milyen távolságig nyúlik az aura számunkra még érzékelhető rétege. Haladjunk egyre közelebb a test felé, figyeljük a változásokat. Milyen változásokat idéz elő ez a másik energia a saját auránkban?

Társszerző: Admon

Nincsenek megjegyzések: