2009. augusztus 19., szerda

Parszifál és a Szent Grál története

A Grál csodás tulajdonságokkal bíró kehely vagy edény, melynek jelenlétében minden asztal megterül, s aki látja, nem hal meg abban az évben. Egy nagyon magas hegy tetején őrzik a Grál lovagok.

Anfortas a Halászkirály, aki egy hölgy szerelméért párbajozva megölt egy embert, s ezért nem méltó a Grál vár trónjára. A párbajban egy dárdától úgy megsebesült a combján, hogy csak feküdni tudott. Nem volt képes se meghalni, se meggyógyulni. Csak akkor kaphatott feloldozást, ha egy lovag, aki megtalálta az utat a várba részvéttel volt iránta. A titokzatos ösvényt csak az találhatja meg, akit a Grál kiválasztott.

Parsifal Anjou Gamuret és Herzeloide királynő fia. Anyja a vadonban nevelte, hogy ne ismerje meg a lovagi életet, ami apja halálát okozta, a bagdadi kalifa melletti harcban. A fiú egyszer az erdőben három lovagot vett észre, akiket tündérnek nézett. Miután a lovagok elmesélték neki, hogy ők Arthur kerekasztalának lovagjai, többé nem volt maradása. Az udvarba akart menni, hogy ő is lovag lehessen. Anyja aki nem tudta lebeszélni szándékáról, kétségbeesésében bolondruhát varrt neki, kezébe nyársat adott, remélve, hogy kigúnyolják az emberek, s visszatér. ám a fiú mégis elindult, s anyja belehalt a bánatba. Arthur kastélya előtt egy vörös páncélos lovaggal találkozott, aki jobb kezében egy aranyserleget tartott, amit Ginevra királynőtől ragadott el. A lovag a fiúval küldött üzenetet a várba, hogy valaki jöjjön ki, s párbajban szerezze vissza tőle a kelyhet.

Parsifal a kastélyban megcsodálta a harci méneket, a díszes öltözékeket, a várnépet. A díszterembe lépve rögtön Arthur elé állt, s az üzenethez hozzátette, küldje őt, és ha legyőzi, adja neki Vörös Lovag páncélját, fegyverét, s üsse lovaggá.
Parsifal olyan hévvel, akarattal küzdött dárdájával, hogy letaszította a lovagot, s elvette felszerelését. Miután megölte, és felvette páncélját, útjára indult. Betért Gurnemanz kastélyába, aki háborúban három fiát is elvesztette, ezért örökbe fogadta Parsifalt, és oktatni kezdte. A harc mellett azt is megtanította neki, a jó lovag soha nem kíváncsiskodik, s nem tesz fel kérdéseket. Később eljutott egy tengerparti városba, amit ellenség támadott meg. A fiú a segítségükre sietett, megmentette Kondviramur királynőt, aki hálából feleségül ment volna hozzá. A lovag azonban inkább anyjához indult.

Útközben egy erdei tó partjánál találkozott Anfortassal, aki egy csónakban feküdt betegen, és halászott. A király meghívta Parsifalt a várába, és ő jó lovaghoz méltón nem kérdezett tőle semmit. A kijelölt úton eljutott a csodás kastélyba, ahol újra találkozott a halásszal.

Megpillantott egy apródot, aki egy véres lándzsát hordozott, majd egy fiatal nő behozta a Grált, s az étellel és itallal látta el őket. Mindenki szomorú volt. Vacsora után egy másik apród
rubindíszes kardot hozott, amit a király Parsifalnak ajándékozott. A lovag még mindig nem kérdezett semmit, aludni tért. Reggel a várat üresen találta, s kifelé csak a kapuőr kiáltott utána gúnyosan.

Útközben találkozott egy hölggyel, kinek ruhájára az Anfortasnál látott galamb volt hímezve. Megkérdezte, mit jelentenek a látottak, és Sigune, akiről kiderült, hogy a lovag
unokahúga, elmondta. A lány szerint a jó lovag mindenekelőtt emberséges, s ezért kérdeznie kellett volna, segíthet-e. Parsifal szomorúan ment tovább, és őszre visszaért Arthur udvarába. Nem sokáig maradhatott, mert Kundri, az öregasszony, a Grál vár követe, bevádolta Arthurnál, hogy miatta halt meg az anyja, s nem segítette Anfortast sem.

A fiú ezután elhagyta az udvart, és Gawainnal, egy másik lovaggal bolyongott. Együtt sok kalandot éltek át. Szörnyetegekkel vívtak és hölgyeket mentettek meg, de soha nem tudta elfelejteni a bajt, amit okozott.
Egy korai tavaszon, mikor még hó borította a mezőt, Parsifal egy madarat lőtt. A lecseppenő vér a fehér havon eszébe juttatta a fehér bőrű, piros orcájú Kondviramurt. Szívesen visszatért volna hozzá, de fogadalmat tett, hogy meg kell találnia a Grált, s jóvátenni hibáját. Elhagyta hát Gawint, és egyedül ment tovább, míg nagybátyja, Trevrizent befogadta remete-lakába, s megtanította arra, hogy a jó modor és a harci tudás nem elég. Az igazi lovag az, aki megszánja és segíti a szenvedőket.

Sok év múltán újból eljutott Anfortashoz, s megváltotta szenvedéseitől. Cserébe ő lett a Grál vár uralkodója. Feleségül vette Kondviramurt. Két fiuk született, Lohengrin és Kardais.


Nincsenek megjegyzések: