2009. augusztus 19., szerda

Vámpírok

A mágikus irodalom gyakorta említ vámpírokat, a szerzők néhol mesebeli teremtményekként, néhol valós, fizikai lényekként említik fajukat. Elsősorban gonosz, hátborzongató mivoltukat hangsúlyozzák, az éjszaka teremtményeiként a holddal és a mágiával is kapcsolatba hozzák őket.

Napjainkban hatalmas divatja van a vámpírhitnek és mitológiának, klubok, csoportok alakulnak, akik külsőségekben, viselkedésben megpróbálják utánozni kedvenceiket. Pozitív, isteni lényekként kezelik őket, ami szintén nem teljesen felel meg az igazságnak. E két felfogás között kell keresnünk az igazságot a vámpírok jellemvonásait illetően.

Sokan ismerhetik Anne Rice Vámpír Krónikáit és az első részből készült Interjú a vámpírral című filmet. Ebben a vámpírok társadalma éppoly változatos, mint az emberek világa. Mivel szinte mindannyiuknak vérrel kell táplálkozniuk, saját moráljuk dönti el, bűnös vagy ártatlan embereket ölnek-e meg, és kell-e ölniük egyáltalán. Néhányuk csak "megkóstolja" áldozatát, de nem okoz neki maradandó károsodást, ha nem akar.

Többféle legenda szól fajuk születéséről. Az egyik legősibb történet Káin testvérgyilkosságáig vezet vissza. Káin, aki a Sátán gyermekeként látta meg a napvilágot, féltékenységtől hajtva vérét vette öccsének, Ábelnek. Istentagadása és tette miatt szállt rá az átok, ami örök sötétségre és állandó gyilkolásra kényszerítette. Ennek a legendának a születése elsősorban a keresztény felfogásnak köszönheti létét.

A Vámpírkrónika máshogy vezeti le kialakulásukat. Mikor Osiris, az egyiptomi király feleségével, Isisszel harcolni kényszerült egy démonnal, a gonosz teremtmény megfertőzte a párt, akik ezáltal isteni hatalomhoz jutottak. Az első időkben a titkok őrzőiként néhány papjukkal együtt tevékenykedtek. Az átok akkor szabadult el, mikor illetéktelenek is hozzájutottak a sötétség ajándékához. Ettől fogva rengeteg vámpír garázdálkodott a világban, és csak néhányan tartották fontosnak az ősi bölcsesség és tudás továbbvitelét.

Híres történet az ír Bram Stoker által papírra vetett Dracula gróf története is. A dracul szó a latin draco-ból származik. Jelentése sárkány. A figura ihletője Vlad Tepes, a Havasalföld elhíresült fejedelme volt, aki a XV. században élt. Büntetései, válogatott kínzásai messzi földön híressé tették. Kegyetlenségei folytán a Karóbahúzó nevet is kiérdemelte. Mivel ő maga félt legjobban az éjszaka teremtményeitől, hogy megakadályozza a halottak feltámadását, az ősi babona szerint karóval ölte meg ellenségeit.

A Coppola által rendezett film az erdélyi fejedelem történetét kicsit emberibb megvilágításba helyezi. Miután az istenfélő férfi elvesztette szeretett hitvesét, megtagadta és megátkozta Istent és az élők világát, vért ivott, ezáltal saját fejére vonva az átkot. Halhatatlanul, évszázadokig kereste az egyetlen számára értékeset, elvesztett szerelmét.

A természeti népek körében a vámpírok elsősorban állatok képében riogatják az embereket. Általában nem önálló személyiségek, mint az európai és az amerikai vérszívók, hanem démonokként jelennek meg. Dél-Amerikában él egy valójában ártalmatlan denevérfajta, amelyik élő állatok és emberek vérével táplálkozik. Szarvasmarhákat támad meg elsősorban, testükön apró sebet ejtve szívja ki vérüket. Nyálával véralvadást gátló és fájdalomcsillapító anyagot juttat a sebbe, és csak csekély vérveszteséget okoz az áldozatnak. És ne feledjük a szúnyogokat sem...

Társszerző: Admon

Nincsenek megjegyzések: