2009. szeptember 9., szerda

Kilépés a karmából

Az egyéni karma a személyes fejlődésről szól, de az emberi lét célja ebből az egyéni karmából való kilépés. Ahhoz, hogy valaki képessé váljon erre, először fel kell dolgoznia a múltját, felszínre kell hoznia azokat az információkat, amiket még nem tudatosított. Ezek akadályozzák meg abban, hogy érzékelje a jelent, hiszen aki a múltban él (azaz a jelenben nem tudatos), annak jövőjét is a múltja irányítja (vagyis egy keréken forog, aminek látszólag nincs kijárata).
Az, aki képessé válik érzékelni a jelent, megtalálja azt a kaput, ami kivezeti a(z egyéni) karmából. (A kerék példájánál maradva ez nem a felszínen, hanem a középpontban van.)

Vannak emberek, akik már kiléptek a karmából (amihez nem kell 'eltűnni' vagy meghalni fizikailag), vagy nagyon közel állnak a kapuhoz. Ezek az emberek a 'hártya' a szellem és az anyag között. Olyanok, mint egy membrán, ami átadja az információt (energiát) a többieknek. Tehát az anyagi létezés másik oldala a tanulás és tapasztalatszerzés mellett a (tudatos) tanítás.

A létezés olyan, mint egy tánc, amit lehet harmonikusan (kifelé és befelé is figyelve), de lehet harcokkal és lökdösődéssel (vagy bizonytalanul, más által vonszolva) is járni. A harc oka mindig a félelem és a bűntudat. Az 'igazi' létezés a jelen legteljesebb átélése, azaz a Tudatosság. Ez az Ego, (Én) vagyis egy 'fénygömb', ami mint egy holdudvart, úgy húzza magával az emlékeit, a 'félhomályt'. Minden, ami ezen a fényen kívül esik, sötétségben van, azaz ismeretlen (nem létező) az Ego számára. Ha a fény a jelen, akkor a körülötte lévő félhomály a múlt. Ezek a tudatos 'Én' és a tudattalan. A tudattalan (vagy tudatalatti) az elfojtott, nem tudatosított emlékeket tartalmazza. (Nem csak az adott inkarnációból hozottakat...)

A jövő aszerint alakul, hogy az ember mennyire 'dobja maga elé' ezeket az emlékeket, azaz mennyire ezek (és nem a tudatos Én) irányítják a lépéseit. Az Ego a Jelenben tudatos, tehát szeretne ezektől minél hamarabb megszabadulni, így olyan lépést választ következőnek, ahol erre alkalma nyílik (pl inkarnáció). Erről a teljes személyiség (a kettő együtt) tudatosságának (azaz fényének) mértékében értesül. Minél kisebb a tudatosság, az ember annál inkább a környezetében véli megtalálni a hibát. Azonban a 'Kereső' ember már felismeri, hogy a világ 'tükör', amiben megláthatja önmagát, és ezáltal képessé válik arra, hogy észrevegye azokat a helyzeteket, amiket a karma (pontosabban a saját Tudatos része, aki úgy önálló, hogy közben tudatosan tud valaminek a része is lenni) kiegyenlítésre, feldolgozásra, elengedésre ítélt. Minél tovább fejleszti tudatosságát, annál gyorsabban ('a fény sebességével') képes reagálni. Aminek feldolgozása és teljes átélése korábban életeket vett igénybe, azt a tudatos Én 'birtoklásával' már akár egy pillanatba is képes besűríteni, mert az adott Jelent teljességében átéli, megtapasztalja, miáltal el is engedi.

Minden dolog semleges, csak az egyén dönti el, hogyan értékeli. Aki bűnnek tartja egy tettét, mikor ráébred annak mélységeire, az arra törekszik, hogy jóvátegye ezt a hibát. Ha úgy véli, vele követtek el bűnt, akkor azt feltételezi, tartoznak neki. Ameddig valami jó, addig létezik rossz is, és fordítva. Minden kiegyenlítődésre törekszik. Ez a karma, egy olyan 'kör', vagy 'kerék', amiből csak a Most (Ego) 'megfogásával' lehet kilépni. Az Ego megérintése által megnyílik egy új út, ami olyan ezen a keréken, mint egy küllő. Aki erre rálép, eljut a kerék középpontjáig. Ez a kapu egy magasabb dimenzióba vezet...

Amikor az Ego felismeri, hogy már ezt az új dimenziót is bejárta (teljes körré tette), már ismeri és tudja, akkor itt is meglátja a küllőt, amin eljut a kerék a középpontjába, ahonnan átjut egy még magasabb dimenzióba, és így tovább... A rengeteg egy középpontból kiinduló kerék gömböt hoz létre, ami 'valakinek' (nevezhetjük például Istennek) az Ego-ja, egy Fény, aminek 'holdudvara', azaz emlékei vannak. (fraktál...)

Amikor valaki bejárja ezt a rengeteg kört, megismeri, azaz a saját Én-jének tekinti ezt a gömböt. Ebből az Én-ből kitekintve észreveszi, hogy egy olyan úton jár, ami körbe megy. Amikor erre ráébred, felismeri a küllőt, majd a középpontba érve kinyílik a kapu, és ő átlép egy másik dimenzióba...

Nincsenek megjegyzések: