2009. szeptember 11., péntek

Negatív és pozitív, fekete és fehér

A negatív és a pozitív két pólust jelent, nem rosszat és jót. A negatívat nevezhetjük feketének, a pozitívat fehérnek. Mindkettőhöz rendelhetünk 'jó' és 'rossz' tulajdonságokat.

Jó az, ami tetszik (szeretem, befogadom), és rossz, ami nem tetszik (félek tőle, eltaszítom). Ezt persze érdemes továbbgondolni. Miért nem tetszik? Megvan-e bennem is az, ami másban nem tetszik? Esetleg nagyon nincs meg bennem, nem ismerem, nem tudom értelmezni, ezért félek tőle stb... A befogadható dolgok jók, építenek, és tudatosan is vállalható következményeik vannak. Az (akár csak tudatalatt) elutasított dolgok rosszak, rombolnak, és tudatosan nem vállalnánk a velük járó következményeket. Mégis, akármi történik, az csak a mi értelmezésünk szerint jó vagy rossz, attól függően, hogy (amennyiben tudatosak lettünk volna, amikor cselekszünk) akartuk-e azt a történést, helyzetet, érzést, gondolatot, hatást, ami ért. Amikor a tudat fejlődik, ’felnő’, rájön, hogy minden történés a saját tetteinek következménye, és így mindegy, hogy jó-e vagy rossz (tetszik­-e éppen vagy sem), egy előző gondolatának, gondolkodásmódjának, életmódjának, tettének következménye.

A fekete a negatív, befogadó, passzív, nőies minőség, míg a fehér a pozitív, kiáradó, aktív, férfias. Ahhoz, hogy valaki teljessé váljon, ismernie kell mindkét oldalt. Ez a két oldal olyan, mint a bal és a jobb kéz. Amikor valaki megismeri mindkettőt, rájön, hogy van egy harmadik, a 'Közép'. Ennek a háromnak az ismerete és megfelelő használata a 'tökéletesség'. (Persze ezután is van tovább, hiszen ha a hármat Egynek vesszük, és elnevezzük 'Mindennek', találunk egy másik pólust ezen kívül, a 'Semmit'.)

Minden létező valami máshoz képest fekete vagy fehér. A fekete a megértés, az intelligencia, a tudás, az, aki 'ismeri a halált'. A fehér a bölcsesség, a szeretet, az öröm, az, aki 'élvezi az életet'. Egyik oldal sem jobb vagy rosszabb a másiknál. Jobbá (azaz inkább talán többé) válni a két oldal összeegyeztetésével, ismeretével és megfelelő időben való alkalmazásával lehetséges. A két oldal, vagyis a 'tudás' és az 'élvezés' olyan, mint a belégzés és a kilégzés. Egy időben soha nem történik, de tudatosan felgyorsítható annyira, hogy már természetessé (és nem ösztönössé) válik. Ez a harmónia olyan, mint egy tánc az 'Én’ és a 'Nem Én' (bárki más, személy, környezet, világ) között.

Amikor a ’Nem Én’ előrelép (akarat), akkor az ’Én’ tudatosan hátra (engedés), és amikor a ’Nem Én’ helyet ad (enged), akkor az ’Én’ lép (vagyis akar). Ha valaki szinte mindig (ösztönösen) pl. fekete, azaz (kifelé) enged, előbb utóbb elnyomva érzi magát (vagy elfojt dolgokat). Amennyiben inkább a fehér felé tolódik el, akkor állandóan akar (kifelé) , azaz harcol. (Ebből az is kiderül, hogy a fekete befelé akar, a fehér pedig befelé enged.)

A mágus semlegességre törekszik, ami nem azt jelenti, hogy semmilyen, hanem azt, hogy úgy 'használja a dualitást, ahogyan a jobb és a bal kezet. Felismeri előnyeiket és hátrányaikat, és ezeken a kereteken vagy korlátokon belül dolgozik. Ennek eredménye a két szélsőség közötti egyensúly, a középpont megtalálása.

Mivel a 'fehér' és a 'fekete' relatív, vannak, akikhez képest ő az egyik, illetve a másik ''oldal. A feketeség és a fehérség tulajdonság, a létezés két alapköve. Vannak analógiáik, fokozataik, amiket gonoszságnak és jóságnak neveznek, elvetnek vagy követendőnek tartanak, félnek tőle vagy szeretik. Ez egyénenként, csoportonként, társadalmanként, kultúránként változó. A két pólus mélyebb szinten nézve 'csak' befelé forduló (passzív, árnyék, Semmi -fekete), és kifelé forduló (aktív, fény, Minden -fehér). Minden létező közelebb áll valamelyikhez, mint a másikhoz, amit önismerete, pontosabban a külvilágban ('tükör') elfoglalt helye alapján ismer fel. Amennyiben mást ítél meg, már önmagához viszonyít.

Ha megítélem pl. a barátaimat és persze ebben a csoportban magamat is, azt mondhatom, az általam tapasztalt Semmi-hez viszonyítva pl. fehérek vagyunk, a Minden-hez képest pedig feketék. Az átlag emberiséghez képest feketék vagyunk abban, hogy 'tudatosabban' élünk, és fehérek abban, hogy 'tisztábbak' vagyunk. Persze ez a kettő összefügg, hiszen azáltal lettünk tisztábbak, hogy tudatosultunk, és azért akartunk tisztulni, hogy tudatosabbak legyünk.

A csoportunk tagjai egymáshoz viszonyítva is fehérek és feketék. Mindenki megtanulta alkalmazni mindkettőt, de mégis maradt egy alap beállítottsága, ami által az egyik 'oldal' dominál. Azáltal, hogy figyelünk egymásra, képesek vagyunk fejleszteni azt az oldalt, amelyiket kevésbé használjuk (tanulunk), és átadni azt, amelyiket jobban ismerjük (tanítunk). Amikor egy fekete 'beszél', az (abban a témában) alacsonyabb 'szinten' álló feketék és a fehérek figyelnek. Amikor egy fehér 'alkot', a feketék és az alacsonyabb 'szintű' fehérek 'utánozzák'.

Két külön dolog tudni (fekete) és élvezni (fehér) valamit. Amikor valaki megtanulja mindkettőt, képes lesz élvezni azt, hogy tud, miközben tudja,hogy élvezi. Persze ez nem azt jelenti, hogy egyszerre történik a két dolog, hanem azt,hogy emberi léptékkel mérve nagyon gyorsan váltakozik. Ettől tűnik Egy-nek. Az egyensúly pedig attól marad meg, hogy egymást követik, ahogy az éjszaka a nappalt, a kilégzés a belégzést. Amikor ez megtörik, akkor a fehér érzékeli, hogy mi történt, és a fekete megmondja, hogyan kell/lehet helyrehozni.

Az egyes emberekben is megvan mindkettő. Ezt általában férfias (fehér) és nőies (fekete) jellegnek szokták nevezni. Itt is megvan az egyik dominanciája (ami esetenként nem a fizikai nemhez kapcsolódik). A nőies férfiak passzívabbak, a férfias nők aktívabbak (asztrális megnyilvánulás). Ez a dominancia esetenként a szexuális beállítottságot is meghatározza (fizikai megnyilvánulás). (Bár ennek oka kereshető másban is, azaz férfiben a férfias vagy nőben a nőies energiák túlsúlya miatt.) A két oldal a végtelenségig boncolható mindkét 'irányba'. 'Isten' egy másik istenhez képest lehet fekete vagy fehér, és az ember 'két fele' is csak valamihez képest tűnik az egyiknek vagy a másiknak.

Minden, ami létezik semleges. A mágia attól válik feketévé vagy fehérré, hogy milyen céllal használják. Persze ez is csak elnevezés kérdése, magasabb szinten teljesen mást jelent a jó és a rossz fogalma, mint emberi szinten. A Középút az egyetlen út, mellyel a mágia magas szinten művelhető. Minden kilengés csak útkeresés.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Nagyon erdekes, koszonom