2010. január 8., péntek

Hopi legendák


Kezdetben volt Tawa, a Napisten, aki a Felső világokat uralta, és Kokyanwhti, a Pókasszony (Földanya), aki az alsó világokat irányította. Rajtuk kívül nem létezett más teremtmény. Hogy munkájukat megosszák, létrehoztak önmagukból két istent. Tawa megteremtette Muiyineuh-t, Minden Élet Csírájának istenét, míg a Pókasszony megalkotta Huzruiwuhti-t, a Szilárd Anyagok Asszonyát. Tawa feleségül vette Huzruiwuhti-t, és létrehozták Puukonhoya-t (Fiatalság), Palunhoya-t (Visszhang), később Hicanavaiya-t (Sas-Ember) és a Tollaskígyót (ld Quetzalcoatl).

Ezután Tawa-nak és Kokyanwhti-nak az a gondolata támadt, hogy létrehoznak egy középső világot a Felső és az Alsó közé. A Napisten kitalálta, hogy legyen Föld, a Pókasszony pedig megformálta azt agyagból. Ezután Tawa kitalálta, hogy legyenek lények is a Földön, majd Kokyanwhti ezeket is megformázta agyagból, végül lélegzetet leheltek beléjük.
Ezután a Pókasszony átvezette az embereket az Alvilág négy nagy barlangján, míg végül kijutottak a Föld felszínére.

A Hopi legendák szerint kilenc világ születik. Ez a jelenlegi ezek közül a negyedik. Tawa (Napisten) teremtményei nem élnek megfelelőképpen, harcolnak, nincsenek harmóniában a természettel és egymással, emiatt további fejlődésre, tisztulásra van szükségük. Ezért a Pókasszony mindig átvezeti őket egy felsőbb világba, ahogy teremtésükkor is tette. Néhány történetben a korábbi világok megsemmisültek, míg máskor csak az arra érdemesek léptek tovább a fejlődés útján.

Tawa hatalmas áradással pusztította el a harmadik világot. Mielőtt ez megtörtént volna, Pókasszony bezárta az igaz embereket egy üreges nádba, ami hajóként szolgált számukra. Miután elértek egy kicsi szárazföldet, az emberek nem láttak semmit, csak még több vizet. Ezután ők is elültettek egy nagy nádszálat, felmásztak a tetejére, de még ekkor sem láttak semmit. Ekkor a Pókasszony azt mondta nekik, készítsenek még több hajót. Az emberek kelet felé hajózva végül elértek egy hegyekkel tarkított partszakaszt, a negyedik világot.

Ez a legenda olyan régi, hogy a köztudatban a sivatagos Új-Mexikóban élő Hopik ősidők óta a víz klánjának és vízi embereknek nevezik magukat, holott jelenleg semmi közük nincs a nagy vízhez és a hajózáshoz. Gyermekeiknek nagy hajóutazásról és szigetvilágokról mesélnek történeteket.

Próféciáik szerint akkor kezdődik a negyedik világ vége, amikor megjelenik a fehér ember, villámokat lő (fegyverek), kerekek szántják (szekerek), vaskígyók keresztezik (sínek) és hatalmas pókhálók szövik át a földeket (telefonkábelek), kőfolyók tekeregnek a földön (utak), majd megjelenik a kék csillag, a kachina leveszi az álarcát és ezután a hopik is eltűnnek.

A negyedik világ végén Pókasszony teremt egy nádszálat, ami egészen az égig nő. Az emberek felmásznak a nádszálon a fenti világba és így továbblépnek az ötödikbe.

Nincsenek megjegyzések: